Cikk nyomtatása Cikk küldése ismerősnek Mutasd a hozzászólásokat

A megjelenített „teljesítmény” (legyen az verbális vagy non-verbális alkotás) egyik minősítője az őszinte eredetiség. Néhányan vitatják e nézetemet. Sokan pedig csak azért nem, mert nem ismertettem meg velük. Eddig a tematikus moralizálás. Az alkotó eredetisége az önmagában szintetizált motivációban rejlik. Az alkotás pedig ennek „átjövése” vagy „nem átjövése”. Egyik ilyen motiváció lehet a szuicid hajlam.

(A szivárvány is a felhők után jelenik meg. Ha megjelenik, és ha figyelünk rá.)A verselemezést mint műfajt a büdös életben nem szerettem és nem is láttam sok értelmét. Arany János is így állt hozzá egy műve elemzésének olvasatakor: „nem is tudtam, hogy ezt gondoltam”…

A költők általában nem életunt pillanatukban írnak dacos, politizáló, hazafias verseket.

Egy hangulat, egy érzés elemzését pedig pszichológus-terapeutai feladatnak tartom, segítendő az élőn. Művészeti értéket nem nagyon látok mögötte. Tehát ha pl. József Attila költészetének ívét végignézzük, jó néhány verset kihagyhatunk.

Ami maradt azok azonban nem születtek volna meg kétségbeesett vergődése hiányában.

Nem tudom, olvastad-e Czeizel Endre írását. József Attilát szerinte rejtett homoszexualitás gyötörte, ami sok mindenre magyarázatul szolgál(hat). Ezért (is) nem tudott valamire való kapcsolatot kialakítani női partnereivel. (Talán a pártállás segítene mostanában?)

Ugyanakkor mentorainak tekintette férfi segítőit, nem merte tudatosítani magában rajongása igazi motívumát. Az irodalomtörténet kutatói által újabban felvetett szempont: mentális normalitása is megingott, s ez addigi „munkásságának” hitelességét is megkérdőjelezte volna. Egyes vélemények szerint így politikai „megfontolások” is segítettek a mentális labilitás lezárásában.

Ezért költői értékét és munkásmozgalmi elkötelezettségének hitelességét megőrzendő, a gyógykezelés mellett (helyett) választotta (választatták vele) a vonatok közötti átmászást.

Azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy tényleg át akart-e érni az állomás túloldalára, vagy akarta-e akkor már egyáltalán valaki, hogy átérjen. Nem voltam ott, nem tudom eldönteni, mi is történt valójában. (Én nem irodalom-, hanem csak történész vagyok – lennék.)

Azt azonban biztosra veszem, hogy Attila egyéniségének taglalt vonásaival átlagemberként szerencsétlen és semmire sem tartott nímandként élt és halt volna.

Tehát ha nincs meg a szuicid vonás (a többi tényezőt most figyelmen kívül hagyom), kevesebbszer vet számot addigi életével, kevesebbszer érez késztetést annak eredménye leírására, tehát kevesebb vers született volna. Az azonban, hogy önkifejezéséül a versírást találta meg, „nyereség” nekünk, már akik olvasnak verseket. Ez a kettős motiváció adhatja meg verseinek sajátos hatását. Kultúránk és irodalmi kincsünk gyöngyszeme.

Költői életműve azért gazdag, mert sajátos identitása hozta létre. Az ember és a költő.

A kérdés. ki dönti (döntheti) el, melyik aspektus a fontosabb? Önmaga számára vajon mi volt?

Kodály – Háry János