Cikk nyomtatása Cikk küldése ismerősnek Mutasd a hozzászólásokat

Nem rég mégis felkeltette valami a figyelmemet.

Egészen idáig számomra nem is volt meglepő, és nem is éreztem különösebben jelentősnek a helyzetet. Ám nemrég szomjúságom mégis ebbe az üzletbe vezettet. Nem, nem kell megijedni, nem alkoholt ittam, de amit ott láttam és hallottam számomra megdöbbentő volt. Az üzletbe belépve nem is találtam semmit különösnek, az üzlethelyiség kicsit kicsi volt, így elég zsúfoltan voltak elhelyezve a termékek. Levettem az italt a polcról, és gondoltam, ha már ott vagyok, veszek magamnak egy kis édességet is. Később megbántam, hisz az olyan rossz minőségű volt (márkás létére ellenére), hogy képtelen voltam megenni. Talán nem is a termékkel volt a probléma, hanem a tárolással, és a bánásmóddal.

De most térjünk vissza, nem is az édesség a fontos. Fizetés közben lettem figyelmes a már minden boltban megszokott (18 éven aluliakat szeszesitallal nem szolgálunk ki) táblára. Ebben a táblában azt a furcsaságot vettem észre, hogy a 18-at 14-re változtatták. Számomra meglepő volt, hogy egy üzlet ennyire nyilvánvalóvá teszi törvénysértését. Ám a kiszolgálót megkérdezve még jobban megdöbbentem.

Elmondta, hogy valójában azért változtatták meg, mert akinek már van személyigazolványa, és meg is tudja mutatni, már kiszolgálják szeszesitallal.

Elmondta továbbá azt is, hogy sokkal jobban ügyelnek a cigarettára is, és azt csak megfelelő kor esetén adnak. Arra a kérdésemre, hogy nem fél-e a következményektől egy esetleges ellenőrzés során, azt válaszolta, hogy nem kell aggódni, mert a fogyasztóvédők úgyis inkább a cigarettát veszik figyelembe.

Számomra ez nagyon meglepő volt ez a fajta hanyagság és nemtörődömség.

Hozzá kell tennem a történethez azt is, hogy nem csak erről az üzletről van szó. Vannak olyan szórakozóhelyek is, ahol egy-két felnőtt kivételével csak 18 év alattiak szórakoznak, de ők igen nagy számban, sokszor 30-40-en egy helyen, illetve a kis hely miatt az utcán, a járdákon. Ezek a fiatalok később erős nyomokat is hagynak maguk után a környéken, a rongálásoktól elkezdve a különböző rosszullétek nyomáig. De számomra nem ez a gond. Hisz én is mint segítő heti egyszer éjszakai szórakozóhelyen nyomatom el a cigarettát a fiataloknak szervezett bulin, segítek a rosszul lévőknek, vagy kockáztatom testi épségemet azért, hogy − társaim segítségével − megszabadítsam a szórakozóhelyet az olyanoktól, akik nem tartják be az ottani szabályokat, és ezzel másoknak is ártanak. Ami a legszomorúbb péntek és szombat esténként gyakran látni az utcán gyomorbajtól fetrengő, bokrok közt alvó fiatalokat, és sokszor a detoxikálóban is gyakori vendégek a még alig 16 évesek.

Én tulajdonképpen nem ott látom a hibát, hogy a fiatalok éjszaka szórakozni mennek. Miért is tartanám, hisz ezzel nincs semmi probléma, és a sok, de még a kevesebb tanulás mellett ők is megérdemelnek egy kis szórakozást. A probléma nem a fiatalokban van. A fiatalok változnak, könnyen befolyásolhatóak. Sok fiatal csak azért iszik, mert a közössége ezt a környezete beleviszi ebbe a helyzetbe. És itt jönnek szerepbe a felnőttek. Itt jönnek szerepbe azok, akik eladják az italt, akik az üzletet látják. Nem látják azonban azt, hogy ezzel másokat tönkretehetnek, hogy ezzel akár maradandó károsodásokat szerezhetnek a fiatalok. Nem indok ha azt mondjuk: „Már tizenhat éves. Ha inni kér, én adok neki.”

Látnunk kell. Ha mi, itt feljebb − akiket korunknál fogva a fiatalok értelmesebbnek, és sokszor példaképnek tekintenek − rájövünk, hogy ennek a helyzetnek a megmaradása vagy megszűnése tulajdonképpen rajtunk múlik, és teszünk ellene, nem adunk el, nem hagyjuk őket alkoholt venni, akkor változás lesz. Pozitív változás.